Nos ez kissé rövidre sikeredett, de nem baj, majd a következő hosszabb lesz! Nos a kérésem, hogy komizzatok...3 komi és hozom a frisst! :) Ezer csók bogárkáim!! Jó olvasást! :)
-Hé srácok!!!-csapódott ki az ajtó, éppen mikor Rose kezei közül a melltartó a földre hullt. Tom kerek szemekkel bámult, miközben arca egyre pirosabb lett, csak úgy, mint Rosé, aki zavarában nem tudott hova fordulni, miközben kezeit a melléhez kapta. Tyler a lány elé állt, így eltakarva annak bájait.-Öööö...-nézett még mindig bambán Tom. Valószínüleg a sok pia miatt azt sem tudja mit akart.-gondolta magában Tyler.
-Tom a francba! Nem tudnál máshol lábatlankodni?-kérdezte kicsit idegesen a fiú, miközben Rose a ruháit szedegette össze. Tyler összefonta karjait a mellkasa előtt.-Nos?-nézett jelentőségteljesen barátjára, akinek még mindig nem esett le, hogy elküldték egy melegebb éghajlatra.
-Ja igen, persze! A szüleid...-kezdett bele a fiú, de Tyler közbeszólt. Hangjában érződött a feszültség, és Rose -hiába volt majdnem holt részeg- tudta, hogyha most nem állítja meg, akkor Tomnak nagy baja lehet belőle.
-Mi van a szüleimmel?-a lány kezeivel végigsimított Tyler hátán, végig húzta kezét izmos vállán, le a karján egészen a könyökéig.
-Nyugodj meg...Tom...nem tehet semmiről...-Rosenak csak suttogásra futotta, és bár még mindig remegett az előbb történtektől, a komolyság és a határozottság ott volt a hangjában.-...nekünk sem most kellett volna...
-Tudom kicsim...sajnálom, csak...-fordult szembe vele Tyler, majd kezeibe temette a lány arcát. A fiú napbarnított bőre mellett Rose arca hófehérnek tűnt. A lány szemeiben ott égett a vágy, miközben kezével megérintette az arcán nyugvó Tyler egyik kezét és halványan elmosolyodott.-...olyan csodás vagy...nem bírtam megállni...-sóhajtotta, miközben ajkaival megérintette Rosét. A lány ajka puha és telt volt, akárcsak Tyleré.
-Srácok tudom, hogy tök meghitt ez a pillanat meg minden...de Ty a szüleid lent vannak és mit ne mondjak nem a legjobb kedvükben küldik el az embereket....-artikulált a kezével a részeg fiú. Fekete felzselézett haja összekócolva, arcán bárgyú vigyor. Tyler teste megmerevedett, az állkapcsa megfeszült, tudta, hogyha a szülei meglátják a sok piát nem lesznek kegyesek vele. Rose látta a barátjána kétségbeesést, ő maga sem volt nyugodt a hír hallatán és most talán még jobban remegett, mint ezelőtt. Kínos csend telepedett rájuk, a szoba közepén állva Tyler felmérte a lehetőségeket. Talán csak kicsit lesznek kiakadva és egy fejmosással el lesz intézve.
-Tyler Simms, azonnal gyere le!-halloták meg a fiú édesanyjának bársonyos hangját, mely hangos éllel viszhangzott az emeleten. Tyler arca elfehéredett. Barátja az ágyon kiterülve nyögött egyet, miközben próbált a hátára fordulni.
-Orbitális bajban vagy haver...-jegyezte meg két nyögés között Tom. Rose bíztatás képpen megfogta barátja kezét.
-Rose...szeretném ha itt fent maradnál...jobb ha most nem jössz le...-nyelt egy nagyot, miközben előre meredve vizsgálta a folyosót. Nem volt túl fényes a helyzet, sőt mi több kiláthatatlan. Adott egy puszit Rose arcára, elegnedte a lány kezét és becsukta maga mögött az ajtót. Rose dübörgő szívvel, egyhelyben állt, miközben Tom egyre többet nyögött. Tyler ágya az ablak elé volt tolva- melyen égkék ágynemű terült el, két hófehér párnával-,fölötte focista pószterek. Az ágy mellett az éjjeli szekrényen egy ébresztőóra, egy lámpa és egy fénykép Tylerről és az öccséről Cameronról. Rose leült Tyler ágyára és megpaskolta Tom hátát.
-Tudtam, hogy rossz ötlet, de én hiába beszélek neki! Mondtam, hogy haza fognak jönni, de neeem Tom biztosan nem...Ilyenkor úgy kitekerném a nyakát...de azt a szülei fogják megetenni helyettem...-mérgelődött a fiú, miközben a kezével az egyik párnát püfölte.
-Most elképzeled, hogy az Tyler arca?-kérdezte Rose és úgy nézett Tomra, mint egy idiótára. A fiú felnézett elvigyorodott, majd visszafordult a párnához és újra püffölni kezdte.-Szóval igen... értem...-a lány aggódott. Nem Tyler testi épségéért, tudta, hogy a szülei nem bántanák, ahenm azért, mert lehet, hogy eltiltják a barátaitól és tőle. Hangos kiabálás hallattszott a földszintről. Rose, akiben még mindig benne volt egy kis alkohol, így egy kissé szédelegve, de odasétált az ajtóhoz és rátapasztotta a fülét, hogy hallja Ty szüleinek a reakcióját.
-Nagyot csalódtam benned! És ez nem az első alkalom! Szegyény Rose most mit gondolhat??....Ó Gondolom odafent van és halálra aggódja magát miattad...-szörnyülködött Andrea, Tyler anyja.
-Fiam...Mennyit ittál?
-Nade Steve!!??
-Ugyan Andie, tudom, hogy bulit rendezett, de mi mégsem arra neveltük a fiúnkat, hogy részegre igya magát...Szóval? Mennyit ittál?
-Egy doboz sört...semmi többet apa...-mondta bűnbánóan a fiú.
-Rendben...Most egy figyelmeztetéssel el van intézve, de ha legközelebb is bulit mersz csapni ebben a házban, akkor...
-Nem kerül rá sor, apa. Ígérem.-zárta le a témát Tyler.
-Én is így gondoltam.-hiretelen valaki felállt és a lépcsőt használva feljött az emeletre. Közeledett az ajtóhoz, ahol éppen Rose hallgatózott. A lány hirtelen hátratántorodott, majd gyorsan leült Tyler íróasztalához. Halk kopogtatás és belépett Tyler anyja. Félhosszú szőke haja hullámos fürtökben lógott a válláig, arca tökéletes, ajkain halvány mosoly. Egy szürke kosztümöt viselt, fekete tűsarkú cipővel.
-Rose, kedveském. Beszélnem kell veled...-mondta, majd a folyosóra visszatlépve a szobájukba vette az irányt, bár Rose egy kissé habozott mégis követte a nőt.
